Női vélemény: 5+1 ok, hogy miért ne költözzetek össze!

Szerző: Bónyai Barbara


Belefutottam egy cikkbe, mely az összeköltözés mellett tette le a voksát. Nem hagyhatom szó nélkül azt a mítoszt, ami az összecuccolással kapcsolatban kialakult a társadalomban. Tabudöntő megállapításaimat a tapasztalatokra és megfigyelésekre alapozom. Az összeköltözés úgy tűnik előnytelen lépés a legtöbb sorozatmonogám és hosszú távú, nem monogám párkapcsolatot illetően is. Lakva ismeri meg az ember a másikat – mondják, de vajon igaz ez?


Először is az egy hiedelem, hogy teljesen megismerhető a másik ember, hisz még az önismeretre is egy egész élet szükségeltetik. Nagyon magas szintű tudatosság kell ahhoz, hogy az összeköltözés ne tegyen kiszolgáltatottá senkit. Roppant ritka az olyan ember, aki mellett nem válik az összeköltözés nyűggé és monoton rutinná. Milyen az ilyen ember?
  • Ragaszkodik a saját elhívatásához, függetlenségéhez és a társától is ezt az önazonosságot várja el.
  • Tiszteletben tartja a partner független prioritásait, nem mászik a társa aurájába, nem kíván összenőni a másikkal, felnőttként tud viselkedni.
  • Nem akarja birtokolni a partnere egész életét, személyiségét. Teret hagy a magányra, az egyedüllét intimitására.

Ha ilyen embernek érzed magadat és a társadat is, akkor van esély arra, hogy az összeköltözés valóban előrevivő legyen. Máskülönben nagyon gyorsan leeszitek a húst a kapcsolatotokról éskönnyen egy rémálomban találhatjátok Magatokat. A tudomány már társadalmi tényezőként tartja számon a látogató párkapcsolatot, a LAT-ot, mely egyre elterjedtebb kapcsolati forma. Felsorolok pár indokot az összeköltözés ellen, mert meggyőződésem, hogy akülönélés az egyik feltétele a hosszú és jól működő kapcsolatoknak.

1. Anyagi függetlenség


Igaz, hogy ketten könnyebb eltartani egy háztartást, de ez nem lehet ok az együttélésre. Ha nincs párod, akkor is fenn tudod tartani magadat. Ha ez nem így van, akkor nem vagy még a felelősségvállalás azon szintjén sem, hogy önmagadért garanciát vállalj. Akkor hogy sikerüljön ez egy párkapcsolatot illetőleg? Talán élősködni kívánsz a párodon? Vagy elfogadod, ha a társad rád utalja magát? És mi van, amikor összebalhéztok? Hotelbe megy az egyikőtök? Vagy a fotelben alszik valamelyikőtök? Esetleg szexmegvonással játszmáztok? Vagy pont a szex erőltetésével? Nem szép játszmák ezek. Szörnyű érzés az, amikor nincs hátországod, ahova visszavonulhatsz nehéz óráidban. Sokakban a saját társuk felé érzett dühben testesül meg az ebből fakadó frusztráció. Ez pedig forrása lehet a kapcsolat széthullásának is.


2. Stabil hátország

Vannak időszakok, amikor az ember egyedüllétre, elmélkedésre, önálló alkotásra, munkára vágyik. Roppant kínos és káros tud lenni, ha saját párod az, aki megakadályozza állandó jelenlétével az efféle öngyógyító, intim helyzeteket. Mindenkinek szüksége van egy személyes zugra, ha nem is külön háztartásban, de legalább egy külön szobában, ahol csak ő van. Ahová vissza tud vonulni regenerálódni. Ahol nem kell arra figyelni, hogy minden pillanatban alkalmazkodjon valakihez és szabadon lelazulhat.



3. Egyedi életmód

A különélés szabadságot ad az egyedi életmódok megélésének, miközben mégis párkapcsolatban élnek. Nincs vita a házimunka körül, mindenki a maga portáján sepreget. Az igényeket nem a másik elvárásaihoz kell ez esetben igazítani, hanem a saját értékrendhez. Így a felek kevésbé érzik megnyirbálva személyiségüket és inkább érezhetik úgy, hogy őszintén önmagukat adják. Senki nem válik háztartási robottá és mindenki megtanulja a háztartásvezetés szabályait a saját otthonában. Ez egy felnőttől méltán elvárható.

4. Önálló mozgástér

Nem lesz zavaró a baráti társaságod ha külön éltek a pároddal. Sem az előző kapcsolatodból hozott gyerekeid nem jelentenek akkora konfliktusforrást, mint együttélés esetén. A különélés remek megoldás akkor is, ha valami olyan tevékenységet űzöl, amely zavarhatja a párodat. Az éneklés, tánc, varrás, szobrászkodás, barkácsolás, számítógépes játékok, telefonálás többé nem lesznek célpontjai a lehurrogásnak, hogy túl zajos vagy és a társad esetleg nem tud figyelni az aktuális olvasmányára.



5. Kevesebb konfliktus


A különélés csökkenti a hétköznapi súrlódások esélyét. Ezáltal a kapcsolat kevésbé erodálódik. Nagyobb nyugalom, belső biztonságérzet alakul ki, ha elsősorban magaddal vagy jóba és ha ez sikerült, akkor randevúzol a társaddal. Így magadban van alkalmad arra, hogy rendezd a gondolataidat, érzéseidet és kevésbé ragadnak el az indulatok, mint egy közös térbe kényszerített adok-kapok harcban. Ha ilyen élethelyzetben azon aggódnál, hogy vajon nem lép-e félre szerelmed a távollétedben, akkor a bizalmad igen csekély. Ez esetben viszont akár a párkapcsolatod létjogosultságát is nyugodtan megkérdőjelezheted. Hisz ha nem bízol a párodban, akkor mégis miért vagy vele?


+1. Mézeshetek újratöltve


Ha külön éltek a pároddal, akkor a találkozásaitok olyan varázslatosaknak tudnak maradni, mint a kapcsolatotok elején. Nem kutyafuttában klisévé silányult monoton rituálék, hanem az egymásra figyelés ünnepi ceremóniái maradnak. Nem mentek egymás agyára, nem kaptok herótot egymás szagától, rigolyáitól. Az elköteleződést nem gátolja ez a kapcsolati forma. Viszont erősen megtámogathatja annak kialakulását, már amennyiben valóban egymáshoz valók vagytok. De elsősorban önmagatok legyetek! Ez az alapja a szabad szerelmi elköteleződésnek.

A LAT nem egy modern találmány. Egyik tradicionális változata a mosuo nép körében a mai napig fennálló hagyomány, de az araboknál is megtalálható más formában és a tantrizmus egyes ágazatai is ezt ajánlják.


„A tantra szerint annál nagyobb a vonzódás a férfi és a nő között egy kapcsolatban, minél nagyobb a férfi és a nő közötti energiaminőség különbsége – mondja Tóth Kinga Genovéva tantrajóga-oktató. – Amikor két ember egymás mellett alszik, az aurájuk egybeolvad, és a két lény szintjén megjelenő energiák (jin és jang) kiegyenlítődnek. Az a vibráció és az a vonzódás, ami azelőtt természetes módon jelen volt, csökkenni kezd. A sok együtt alvás hatására (is) a kapcsolatok szintjén egyfajta testvéri szeretet alakul ki, ami nagyon jó, viszont az erotikus vonzódás csökken, akár meg is szűnik. A tantra azonban az igen ünnepe, nem tilt semmit, így azt sem, hogy együtt aludjon a pár, de tudatosítja, hogy mi történik energetikai szinten ilyenkor. Ezáltal igent mondhatunk a kapcsolat vibrálásának fenntartására azzal, hogy egy szerelmes ölelésben, simogatásban elbúcsúzunk egymástól, és mindenki bebújik a saját ágyába.”

Idézet innen



Nyugaton individualizációs jelenségként aposztrofálják leginkább az önkéntes látogatói kapcsolatot. Lehet, hogy így van, de a tömegtársadalom legfőbb ellenszere az individualizáció.

Legyetek hát bátran önmagatok és személyes példával menjetek a fogyasztói társadalommal szemben!

2017. 01. 16.

A cikk forrása:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések